Piackép

 

Gál Boglárka

Piactér

Gyalogolok. Na, jó, inkább baktatok. Sietek, mert randim van a csajokkal a cukiban. Sietek, de azért még belefér, hogy gyorsan csináljak egy insta boomerangot a lépkedő lábaimról. – # késésbenvagyok#csajosdélelőtt – pötyögöm hozzá vagy hússzor félrenyomva a szokásos hashtageket, és persze a jelölés sem maradhat el. Már az Ó-templomnál járok, elég nagy itt a nyüzsgés. Piacnap van. „Ez a sok ráérő ember a kacatjaival” – röpül át a fejemen a gondolat, mikor meglátok egy nénit. 70 év körüli lehet, kék virágos kendője alól kikandikál egy-két ősz hajfürt. Ráncos kezeiben két rózsákkal megpakolt vödröt visz. Karja remeg a cipelt tömegtől. Szeme megrándul, ajka segítségért nyílik. Hirtelen ötlettől vezérelve kitépem a fülhallgatóm a fülemből, amelyből a Taki Taki ordít. Nagy léptekkel közelítek az egyre hálásabb tekintetű nénike felé, de egyszer csak megcsörren a telóm. „BFF”, írja ki engedelmesen a kezemben tartott készülék. Felveszem, és a barátnőm éles, türelmetlen hangját hallom. Felpillantok a nénire. „Hahó! Hozzád beszélek! Itt várunk rád fél órája!” Nem válaszolok. Nem tudok válaszolni. Kiejtem a kezemből a telefonom. Egy rózsaszál és egy kék virágos kendő lebeg a szemem előtt.

Gál Boglárka, 8. b