Ha szólni tudna

 

Farkas Emma

Az élet

Levegő isten adta ajándék,

Melyet megbecsülni képtelenség.

Ki erre nem képes,

Az életre nem érdemes.

Pára, eső, jégeső,

Hosszú éjszakákon verdesők,

Életre keltve minden teremtőt.

Kék ibolyák, szép rózsák,

Melyek esőt hálálva,

Bimbóikat széttárva

Várják a nap melegét.

Zöld füvek, zöld fák,

Kik éj-nap a levegőt árasztják.

Pár levél gazdája,

Mely az egész világot ellátja.

Parkban játszadó gyerekek,

Melyek élvezik a napsütte meleget.

Kik nappal játszanak,

Éjjel meg álmaikban harcolnak.

Farkas Emma

Mi pisze orromat

Mi pisze orromat lágy harmat cirógatja,

Míg pisze orrom friss reggelit szimatolj.

Kis idő múltán édes gazdám elém tolja,

Mely agyam babonázója.

Oly finom ételek,

Melyek e napsütéses reggelen kellenek,

Ha tudnám, elmondanám.

E friss levegő melegével szálló bogarak raja,

E kékes ég, amelyen madarak raja él,

Kék ibolyák illata.

Napsütéses reggelen hallani szép éneket,

Amely egy kis apró csőrből kis idő múltán megjelent,

Mely egy másodperc múlva elterjed.

E kutya, ki épp gondolataiban fulladozik,

E kutyának sok mondanivalója létezik.

De ez neki nem adatik.

Oly szép az ég, oly szép az élet,

Az ember szemébe nézve, látni mit érez.

E kis verset írva gondolataimban úszva,

Ráötlődve, miért születtem-e világra.

De most oly nagy harag van a lelkemben!

Ki most nem mondhatom, mit rejtek,

De jó lenne, ha tudnám, elmondanám!

Farkas Emma, 13 éves