Ha szólni tudna

 

Bakos Zina Abigél

Érző tölgyfa

Keringő évszakok táncoltak velem,

És kísérték végig gyönyörű életem.

Napról napra egyre jobban felfelé nyújtóztam,

Lassan pedig egy apró makkból tölggyé változtam.

Jaj, de szép is volt az az időszak,

Mikor a pillangók ágaim közt játszottak.

Sok-sok madárka rajtam rakott fészket,

Így egész nap vígan fülembe csiripeltek.

Egy apró emberi lény felfedezett engem,

Nagyokat pislogva szemezgetett velem.

Mintha látta volna elrejtett mosolyom,

Jókat nevetett csimpaszkodva ágamon.

Olyan apró, olyan törékeny,

Nem értettem, miért van ilyen sokat velem.

Annyit játszott, annyit nevetett,

És én láttam, ahogy lassan felcseperedett.

Sokat mászott rajtam kiskorában,

Akkor szemeim rajta tartottam,

Ha megcsúszott aprócska lába,

Elkaptam, és feltettem magamra.

Hozzám jött, ha szomorú volt, akkor is, ha vidám.

Minden nap órák hosszat csak beszélt hozzám.

Elmondta a bánatát és az összes gondolatát.

Az ágamon ücsörgött, és úgy lógatta lábát.

Eljött az a nap, mikor nem csak egyedül jött,

Kézen fogva érkezett egy magas fiú mögött.

Így már ketten ültek a tövemben mesélésbe kezdve,

Érdeklődve hallgattam, hogyan jöttek össze.

Teltek szépen az évek, melyeket együtt töltöttünk.

Egy nap bizony érezni kezdtem, hogy egyre csak gyengülök.

Ő minden nap megöntözött, és ápolt engem szorgosan,

De én a vizet idővel már felszívni se tudtam.

Lustán pislogva vettem búcsút a környező világtól,

És a könnyeit hullajtó vörös hajú lánytól.

Az éles fejsze mélyen a kérgembe fúródott,

Így eddigi gyönyörű életemnek végleg búcsút mondok.

Kinyitottam meglepetten régen lehunyt szemeimet,

Körbenéztem gondolkodva: „vajon hol lehetek?”

Megéreztem egy ismerős kéz gyengéd simítását,

Majd megláttam a felnőtt kislányt és élete párját.

Padként néztem végig, ahogy megöregszik,

És három pici gyermekével vígan játszadozik.

Olyan boldog voltam, hogy én is ott lehetek,

Miközben élete lassacskán lepereg.

Három csöppség nagy boldogan játszadozott alattam,

Ő meg néha mosolyogva végigsimított rajtam.

Pár év múlva idős testével rám nehezedett,

És oly sok idő elteltével beszélésbe kezdett.

Elmesélte életének minden apró történetét,

Véglegesen hajtva nyugovóra rajtam idős fejét.

Pár perc múlva én is végleg ő alatta összerogytam,

És vele együtt boldogan örök álomba zuhantam.

Bakos Zina Abigél, 13 éves