Ha szólni tudna

 

Szeri Noémi

A Fal

Én vagyok a ház fala,

rajtam csapódik a labda.

Minden évben öltöztetnek,

mégsem vesznek mindig észre.

Öreg vagyok én már ehhez,

mégis mindig szögelgetnek.

Megvédelek a hidegtől,

de a radiátor többet ér mindentől.

Rám akasztják a képet, érmet,

mégsem nyögök, ha fáj a térdem.

Egész évben hordom a kalapot,

mégsem látják az őszülő hajamot.

Szeri Noémi

A Járda

Igen, én vagyok én,

Itt fekszem a föld tetején,

engem mindig taposnak,

mégsem szólok rosszat.

Én is szerető ember műve vagyok,

mégsem ölelnek szerető karok.

Eltaposnak, elsöpörnek.

,,Mert én csak egy járda vagyok!”

Élvezed a kényelmem,

még sohasem kértem a védelmem.

Korlátlanul használod testem,

pedig én ezt nem érdemlem.

Szolgállak hosszú évig,

S a semmibe veszek mégis…

,,Mert én csak egy járda vagyok!”

Szeri Noémi

Az utca legöregebb lakója

Itt lakom én

az utca egy részén,

talán senki sem tudja,

én vagyok az utca legöregebb lakója.

Egy kéz adott nekem életet,

de ő már sajnos velem nem lehet,

de mindig nevelek neki egy gyökeret.

Én mint az utca öreg lakója

Látom, mi való jóra s rosszra.

De hát tehetetlen vagyok,

mert én csak egy platánfa vagyok.

Szívesen folytatnám történetem,

de nem tudom lenne-e benne érdekem…

Szeri Noémi, 13 éves