A legendák köztünk élnek

 

Dobozi Bence Márk

„Varázsnapló”

Élt régen Kiskunfélegyházán, a Főtéren egy kislány, Annának hívták. Volt neki egy kékszínű naplója. Amit ebbe a naplóba írt, az mindig másnap teljesült. 1902. január 20-i feljegyzésben leírta, hogy „Bárcsak felvennének a Móra gimibe!” Másnap a szülei kaptak egy levelet. Ez állt benne: „Tisztelt Szülők! Örömmel tájékoztatjuk önöket, hogy Vas Anna nevű gyermeküket felvették a Móra Ferenc Gimnáziumba!” Anna minden nap izgatottan sétált a Kossuth utcán egészen a gimnáziumig. Mivel teljesült a kívánsága, ezért nagyon szeretett tanulni, és mindig jó jegyeket kapott. Büszkék is voltak rá a szülei, sőt még a tanárai is.

1903. december 18-án azt írta a naplójába, hogy „…bárcsak rám találna a nagy Ő…” A naplója ezt a kívánságát is teljesítette. Másnap, ahogy sétált fel ahhoz a teremhez, ahol az órája volt, arra lett figyelmes, hogy valaki megfogta a kezét. Ahogy megfordult és először megpillantotta a fiút, érezte, hogy ez nem csak szimpla véletlen. Anna mellett volt egy üres hely, oda ültette maga mellé Szilárdot. Titokban Anna és Szilárd jártak, és csak karácsonykor mondták el mindkettejük szüleinek. Természetesen a szülők örültek a kapcsolatnak.

Kicsit később, 1910. augusztus 24-én Anna azt írta a naplójába, hogy „…holnap lesz a születésnapom, remélem Szilitől (így becézem Szilárdot) megkapom azt a kiskutyát, amit már régóta tervezünk az összeköltözésünk óta…” Másnap Anna arra kelt föl, hogy Alíz (a kiskutya, amit Szilitől kapott születésnapjára) nyalogatta az arcát. A találkozásukon kívül ez volt a legszebb pillanata Annának.

1920. május 16-i bejegyzésben írta, hogy „… bárcsak megadódna nekünk is az, mint sok szülőnek, hogy lehessen egy kisgyermek, aki bearanyozza a mindennapjainkat…” 17-én elmentek orvoshoz, és kiderült, hogy megadatott nekik, hogy szülők lehessenek. 9 hónap múlva meg is érkezett Márk, aki egy mindig mosolygós kisgyermek volt. Nagyon sokat játszott Alízzal. Szerették egymást, míg egy nap Anna nagyon beteg lett. Voltak orvosnál, és kiderült, hogy a napló tehet mindenről. Amint ezt megtudták, egyből hazasiettek. Mikor kinyitották az ajtót, mind a hárman sírva fakadtak. Ugyanis a nappali közepén holtan feküdt Alíz. A fűtést egy kályhával oldották meg, amint meglátták Alízt, egyből tudták, hogy ez is a napló miatt történt meg, Szili abban a pillanatban bedobta a naplót a kályhába, az összes emlékkel együtt, nehogy Márkkal is történjen valami. Mihelyt elégett a napló, Anna is jobban lett. Sajnos Alíz nélkül élték tovább a mindennapokat.
1921. január 12-én volt Márk első születésnapja, amire Annától és Szilitől egy kiskutyát kapott, és Márk első szaváról nevezték el, ami az „anyanyos” volt, ezért kapta az Aranyos nevet. Márk mindig Aranynak szólította, ezért arra jobban hallgatott, de ez így volt a helyes, hiszen Márk kiskutyája volt.
1922. szeptember 3-án ment Márk először a Platán Utcai Általános Iskolába. Ha szabadfoglalkozás vagy rajzóra volt, akkor mindig Aranyost rajzolta. Reggelente mindig gyalog mentek iskolába, mert mikor Szili kérdezte tőle, hogy mivel menjenek, mindig azt mondta, hogy „A kocsiba Aranyos nem fér be, ezért gyalog kell menni!” Sosem tudott megválni Aranyostól.
1923. június 20-án Szili & Anna összeházasodtak.

Mikor elkezdődött Márknak a második osztály, és fogalmazásóra volt, akkor az esküvőről írt, mert ez neki nagyon nagy boldogságot jelentett. Persze Aranyost is beleírta.

Dobozi Bence Márk, 14 éves