A legendák köztünk élnek

 

Gémes Adrienn

Titkos sebesség

Egy fiatal 20 éves lány, Anna, aki titokban Kiskunfélegyházán este illegális autóversenyző, de nappal egy diák, nagy álmokkal és harcias természettel. Tudja, hogy amit tesz, az helytelen, de szereti a veszélyt, ma este is ilyenre készül: a polgármesteri hivataltól egészen a vasútállomásig tart a verseny, de a rendőrök is fel lesznek készülve erre, ezért olyan izgalmas. De mielőtt minden elkezdődne, még az autót is meg kell vizsgálnia, hogy van-e valami hiba benne.

Anna délután 17:00 környékén végzett az autó ellenőrzésével, semmi baj sincsen a járgánnyal szerencsére. A telefonja nem volt messze tőle, csak pár centire, egy csipogó hangra lett figyelmes. A verseny szervezője üzent neki, hogy a „buli”este 23:00 órakor kezdődik, és ha jó helyen végez, akkor nagy pénzjutalom ütheti a kezét. Ekkor Anna arcára mosoly kerekedett, és csak az estén járt az agya, emiatt felhívta azt az egyetlen embert, aki tud róla, mit csinál. Legjobb barátnője Janka, aki csak pár hónappal idősebb nála, de a szája is sokkal nagyobb, még lány létére autó szerelőnek tanul, és így sokat segít barátjának a versenyek előtt, aminek Anna mindig örülni szokott.

– Figyelj, ez így nem olyan biztonságos, ha érted, hogy mit mondok neked. Anna, legalább ilyenkor figyelj rám, mert ezen akár az életed is múlhat, aranyom – mondta Janka, aki rátámaszkodott az autóra. Anna pedig most már odafigyelt ideges barátnőjére, aki nem szereti, ha beszélés közben nem figyelnek a mondanivalójára. – Na szóval, ahol tartottam, Anna, hogy ennél jobb bukósisak kell, mert ebben már veszélyes lenne útra menned. Janka itt befejezte a kis mondatát, és látta, hogy amit mondott, az eljutott a lány fülébe.

– Akkor mond meg nekem, hogy ilyen kevés idő alatt honnan szerezzek olyat, hmmm – mondta Anna, és érdekes arccal nézte Jankát, aki nem örült ennek.

– Van nekem, ne aggódj, azonnal idehozatom Márkkal. Látod, írtam is neki – mondta Janka, és megmutatta az üzenetet a lánynak.

Nem sok idő múlva Márk is megjelent, odaadta a sisakot, és egy jobb versenyruhát. Anna nagyon tudta, ez egy kivételes este lesz, ami biztosan jól alakul majd, és ennél szebb életet kezdhet, mert amiben most él, az nem a legjobb. Sokat vitatkozik a szüleivel, vagyis csak az édesapjával, mert a szülei elváltak, és az apja jelenlegi társát nem kedveli, jobban szeretné, ha újra minden a régi lenne, egy kicsit ez is a célja ezzel a versenyzéssel, hogy a szüleit újra összehozza. Kiskunfélegyháza számára nagyon fontos hely, és szereti a várost, főleg este, mert akkor indul be az élet.

Mindent eltervezett, már csak a perceket, órákat figyelte, úgy döntött, hogy még előtte fürdik, hogy frissen lépjen rá a gázpedálra.

Érezte, hogy igyekeznie kell, mert így nem ér majd oda, mert már 22:35 volt, amikor ránézett az órára. Nem nagyon figyelték, hogy mit csinál, ezért simán el tudott menni otthonról az este közepén, csak annyit kellett tennie, hogy lassan kitolja az autót a garázsból, és kint az utcán indítja be a kocsit. Ügyelt azért arra, hogy csendes maradjon, nem akar zajt csapni, de elfelejtette, hogy ma este Márk is vele tart, ő is csak azért tudja ezt, mert segít alkatrészt beszerezni neki, de nagyon jó segítség még a versenyek alatt is. Anna rettenetesen megijedt, amikor hirtelen Márk ott állt előtte. Anna mérgében arcon csapta a fiút azzal az indokkal, hogy még egyszer ne ijessze meg így, mint most. Márk csak halkan nevetett, és bezárta a nagy kerítést, aztán elindultak a verseny helyére a polgármesteri hivatal elé, mert ott volt a gyülekező. Anna szépen bekanyarodott a helyére, ahonnan majd indulnak, és még mindent ellenőriznek. Márk egy pillantást vetett a lányra, akiben égett a vágy a győzelem felé, tudta a fiú, hogy ha a lány figyelmét akarja, ahhoz sok munka kell majd.

– Mindent rendben találtam, semmi probléma nincsen fenn – mondta Márk.

Anna szép szőke hajával és gyönyörű kék szemével a fiúra nézett, és egy nagy mosoly lett az arcán, ami Márknak nagyon jól esett. Az összes versenyző a rajtvonalhoz érkezett, és egy nő állt az összes autós elé, felnyújtotta a kezét, és vissza kezdett számolni 10-től.

– Mindenki figyeljen 3, 2, 1 és indulás !! – kiáltotta el magát a versenyindító.

Azzal a lendülettel az összes verda nagy hangzavarba kezdett, és jöttek a nem várt vendégek is, a rendőrök, akik le akarnak számolni ezzel a bűncselekménnyel.

A többi résztvevő is a nyomukba eredt, nem akartak lemaradni arról, ki fog nyerni, mert az eddigi bajnokot nem győzte le senki sem, mert rettenetesen erős egy ellenfél. Ebben a késői órában a Kossuth utca üres, nem látni ilyenkor senkit, mert tudják, hogy ez a versenynap, ezért nem mennek azon a szakaszon csak a verseny után. Anna és Márk nagyon jó helyzetből kezdték a csatát, de az az egy sofőr nem volt egyszerű feladat, volt egy nagy dobása a két fiatalnak, a nitro gomb, de azt még nem akarták elhasználni. Anna iszonyosan fogta a kormányt, hogy ne essenek ki a jó helyzetükből. Márk lassan már úgy érezte, hogy barátja kicsit messzire megy, nem figyel, akár még baleset is lehet a vége, vagy annál is rosszabb, esetlegesen halál. Annára nézett, és látta az erőt és a győzni akarást a szemében, tudja, hogy győzni fog, hisz benne. Érkezett is a hangos figyelmeztetés a rádión: „Most következik a pálya fele, akinek van aduásza, az vesse be most!” – ezzel ennyi is volt a vétel. Anna gyorsan kapcsolt, Márknak mondta, hogy mit tegyen.

– Ide nézz rám, most nagyon résen kell lenned, ezen múlhat minden… hallod, amit mondok, akkor figyelj rám! – Anna nagyon ingerülten nézett félig a mellette ülő férfira. De Márk visszaszólt.

– Mondjuk, ha nem úgy mennél a fejed után, mint egy elmebeteg, akkor egy kicsivel jobban tudnék figyelni az útra, de nem, te most teljesen őrült vagy. Nem az vagy, akire mindig emlékezni szeretnék, Anna – mondta Márk, de mondata végére lejjebb vette a hangját.

Anna is visszavett rossz magatartásából, és emberibben beszélt tovább hozzá.

– Nem akartam ezeket mondani, csak ami most itt zajlik, eléggé nehéz a számomra, és a családomat is vissza akarom kapni. Emlékszem, amikor kicsi voltam, ezeken az utakon mentem hazafelé, és anya meg apa mindig otthon vártak, aztán kikönyörögtem, hogy vigyenek el játszani, vagy anyával közösen olvastunk a könyvtárban, ami olyan szép és tágas, tele gyönyörű könyvekkel és kedvességgel. Ezért fontos nekem ez, és ez itt az én otthonom, ahová tartozom – mondta Anna, és gyengéden vette kezébe az irányítást. Barátja tette, amire kérték, és cselekedett.

Közben Anna egyik iskolai osztálytársa, aki pont ott volt a helyszínen, értesítette a lány szüleit, akik először nem akarták elhinni, de hívás alatt Anna apja lement a garázsba, és megnézte, hogy tényleg hiányzik-e az autó, és a telefonáló személynek volt igaza. Ekkor az édesapát elöntötte az ideg, hogy a lánya valami hatalmas őrültséget csinálhat, és ha későn érkezik oda, lehet, hogy nem úgy találja ott őt, ahogyan azt kellene. Anna apja és anyja rögvest odamentek a vonatállomásra, mert tudták, hogy ott lesz majd a verseny vége, amiből már nem olyan sok volt hátra. Anna is érezte, hogy valami rossz van a levegőben. Egyszer csak nem úgy vette be a kanyart, ahogyan azt kellett volna, egy minimális sérülést okozott az autón, mert hozzá akarták lökni a villanypóznához. Ohh, a bánat, ez most nem jókor jött! – kiáltotta el magát Anna, erre azért Márk is felfigyelt.

– Azért én még nem akarok meg halni, te lány – mondta idegesen Márk, és belekapaszkodott az ülésbe.

– Ennyire meg vagy rémülve, mi, fiam? – mondta Anna nevetve, és erőteljesen csapott rá a gázra.

– Nem mondom, hogy ez olyan rohadt jól esett volna, azért kérlek, legyél egy kicsit finomabb. Csak ketten vannak előttünk, és csak néhány méter a vonatállomás, most akkor mi a terv? – kérdezte Márk aggodalmasan.

– Az, amit ebben a helyzetben a legjobbnak vélek tartani… megmutatom, ki itt a helyi fasza gyerek… vagyis nő – nevetett, és rányomott a titkos gombra, ekkor olyan gyorsra gyorsult az autó, hogy még simán az űrbe is kilőhették volna. Márk ezt inkább látni sem szerette volna, ezért eltakarta a kezével a szemét, és már ott tartott, hogy imát mond azért, hogy ne holtan végezzék.

Viszont aki előttük volt a mezőnyben, nem adja könnyen a mesteri címet ezért, hogy hatalma fennmaradjon, beveti a csalást, és szögeket szór az autójából az útra, hátha az megfékezi őket, de nem, csak egy kicsit hátráltatja őket abban, hogy arassák a győzelmet. Anna erre is fel volt készülve, meg tudja úgy oldani, hogy három kerékkel is elsők legyenek, csak egy apró elterelés kellett, aki Janka volt, apró szexi ruhában csábította maga felé a versenyzőt, aki jól szemügyre is vette a leányt, és lassított. Ebben a pillanatban Anna azonnal a férfi elé vágott, és odaszólt neki.

– Remélem, tetszett a műsorszám, mert ilyet nem minden sarkon találhat – ezt nagyon rossz húzásnak vette az úriember, és haragosan lépett a gázra, ami valami folyamat miatt nem akart működni, le akart állni a jármű, és füstölni kezdett.

– Nee miért most? Ez nem lehet igaz, útálom ezt a kis csajt, egyszer ezt még visszakapja, ilyen még egyszer nem történik meg – mondta az eddigi bajnok, és a rendőrök meg is állították, felszólították, hogy felemelt kézzel hagyja el a gépjárművet, és a fejét tegye a motorháztetőre. Ekkor az egyik rendőr bilincsbe tette, és beültette a rendőrautóba, és a lány után eredtek, aki abban a másodpercben lépett be a célba, és szálltak ki az autóból nagy örömmel. De amikor oldalra tekintett, és látta, hogy a szülei forrnak a méregtől, és nem tudják, mit is kezdjenek a lánnyal, magániskola vagy zárda vagy örök szobafogság, nem tudják, és a rendőrök is odamentek, és számügyre kérték a leányt és Márkot .Nem mertek beszélni, és akkor Anna nehezen, de elkezdte mondani a történetet, és csak a földet bámulta, nem volt ereje belenézni akárki szemébe, mert kínos volt a számára.

– Csak azt szerettem volna, hogy olyan legyen minden, mint azelőtt, hogy külön váltatok volna. Tudom, hogy amit tettem, az szembe megy a törvénnyel, és elfogadom a méltó büntetést, de Márk és Janka nem tettek semmit sem, őket ne tegyék felelőssé – mondta Anna.

A rendőrök arra jutottak, hogy Anna eddig nem volt büntetve, de ezért felelnie kell majd, ami közmunka lesz 4 hónapon keresztül Kiskunfélegyháza területén. Neki kell majd arra figyelnie, hogy ne legyen szemét az utcán és az olyan épületek előtt, mint a polgármesteri hivatal, művelődési ház, iskolák stb. De Anna szülei is nagy szabályokat vezetnek be, sehova nem mehet autóval, egy évig semmi buli, csak a tanulás, és nem beszél úgy velük, mint egy használt ruhával, amit a földhöz vágtak, és kidobtak a szemétbe. Anna nagyon rosszul érezte magát, de tudja, hogy most nincsen mese. Márk úgy döntött, hogy ő is szeretne megfizetni ezért, hogy ebben részt vett.

– Tudom, hogy nekem is részem volt ebben, de nekem is bűnöm volt benne, és ezt vállalom teljes szívemből.

Janka sem akart kimaradni, ezért ő is vallott.

Másnap el is kezdték a kötelező munkát, amit persze néha felügyeltek, mert muszáj volt.

– Annyit tudok, hogy ilyet többet nem kell, hogy csináljunk – nevetett Anna, és megfogta a seprűt, és elkezdte seperni a járdát a hivatal előtt.

– Anna, remélem jót sepersz – mondta Janka, és az ablakokat tisztította.

Márk a szemetet szedte össze a főutcán, hogy minden szép legyen és tiszta, mire megint jönnek majd ellenőrizni.

– Látom, hogy egész szépen haladtok. Ügyesek vagytok, de még van mit csinálni… fiatalok – mondta az egyik rendőr, aki megnézte, hogyan haladnak. Annában volt némi kis nyugtalanság a miatt, amiket véghezvitt, de nem volt tenni, amit megtett, azt jóvá is kell, hogy tegyék, mert nem is sejti, hogy egy régi álma lehet az, ami valóra fog válni a közeljövőben.

Letelt a napi szolgálat, és mindenki hazafelé vette az utat gyalog, mert máshogy nem tehették, csak Janka, mert neki volt kerékpárja. Janka nagyon sietett, mert emellett volt rendesen fizető állása a főutcán lévő kis boltban, a Kossuth utcán.

– Nekem nagyon sietnem kell, csak gyorsan összeszedem a dolgaimat, és mentem. Bocsánat, hogy csak így szó nélkül távozom, de ma délutános vagyok – mondta Janka, és felpattant a kerékpárra.

Anna csak nevetett, és Márk felé nézett, ahogyan Janka csak majdnem az oszlopnak ment a nagy rohanásban.

– Legyél vele egy kicsit elnézőbb, mert nem elég neki ez, de még egészen estig is munkában van – Már nagyon együttérzően tekintett a lányra.

– Hidd el, én sem csak azért mondtam, de nagyon várom, hogy ne kelljen ezt csinálni, éppen elég az, ami otthon van, semmit sem tehetek addig szó nélkül, ameddig ennek vége nem lesz. – Tudta , hogy ha később erre visszatekintenek, akkor majd egy jót nevetnek ezen, ami történt

Másnap már a tanítás ígérkezett, mert hát a zűrös hétvége után jobban esett visszamenni a mindennapokba, ahol semmi tény nem volt a verseny mellett. Sokan viszont, ahogyan meglátták a fiatalokat, összesúgtak a hátuk mögött, mert már az egész gimnázium ezt fújta, hogy az Anna titokban versenyzik, és nagyon fura emberekkel tartja a kapcsolatot. Látta Anna az összenéző szempárokat, és meg állt a folyosó közepén.

– Igen, én voltam. Megtettem, nem szégyellem, de nem kellene az ügyeimmel foglalkoznia az egész iskolának – mondta Anna határozottan, és bement az órára.

Az osztályterem nem volt valami nagy dolog, egy egyszerű tanterem, a fal baracksárga színben pompázott, a falon fenn Magyarország címere és a város címere volt nézhető.

A tanár nagy léptekkel lépett be a diákokhoz, és el kezdte a tananyagot tanítani. Észrevette, hogy néhányan nem azzal vannak elfoglalva, amivel kellene, a tanár nagyon ravaszul hirtelen odacsapott az asztalra.

– Hát persze, Annácska, nagyon figyelünk, nem azzal kellene tölteni az időt, hogy autókkal versenyzel, hanem azzal, hogy felkészülj az órára – nagyon ideges volt.

Anna szégyenében a pad alá süllyedt, és bízik abban, hogy majd ezt el fogják neki felejteni.

– Ez annyira kínos, nem akarom, hogy mindenkinek ez legyen a témája, amit reggel a buszon beszélnek, csak azt szeretném, hogy teljen le a büntetés, és lehessek újra önálló – mondta Anna Márknak, mert padtársak is voltak.

A fiú feléje nézett, és támogatta, hogy ez csak átmeneti, ebben a városban azonnal lesz valami új dolog, amint tudnak beszélni egymással.

– Remélem, hogy igazad van, mert ebből nem sokat bírok – mondta Anna, és a magyarkönyvet a feje elé tartotta, hogy ne lássák rajta azt, hogy most mennyire nem akar itt lenni.

– De most már tényleg figyelj! –. mondta Márk.

A tanításnap nagyon lassan és terhelően telt a csapat számára, de mehettek haza, otthon viszont egy kellemes meglepetés fogadta a lányt és két jó barátját, kettő ismeretlen alak, de nagyon elegáns ruhában, egyenesen a fiatalokat nézték.

– Miben lehetünk az urak segítségére? – Anna lassan, szép hanglejtéssel beszélt a két emberhez, akik magasak, a 30-as éveikben lehettek, és helyesek voltak.

– Te vagy az, aki lány létére olyan pontossággal tud autót vezetni, mint néhány profi, és ők meg a társaid lennének? Egy fiatal versenyzőket támogató cég lennénk, akik nektek nagy eséllyel tudnának jövőt biztosítani ebben a szakmában – mondta az ismeretlen, jól ápolt alak.

Anna és barátai arca azonnal megváltozott.

– Itt hagyni ezt a várost, hiszen Kiskunfélegyháza a mi otthonunk, ahol jól érezzük magunkat – mondta Anna.

Nagy döntés előtt állnak, de egy ilyen lehetőség nem mindig adódik az életben, mint ez. Elhagyják a várost, és elmennek világot hódítani, három fiatal, akik új kalandot keresnek, és egy jó emléket hagynak majd maguk után az utókornak.

Anna a barátai felé tekintett, és mondta, hogy találkoznak iskola után a Hősök parkjában, és ott tesznek pontot a történet végére. Janka magában nagyon el volt varázsolva, nem tudta, hogy mit mondjon majd.

– Bele fogok menni, egy új helyszín, amit eddig még nem mértem fel, kalandos lehet. Délután Anna már mindenkit vár, köztük azt a két embert is, akik erről értesítették őket.

– Őszintén, mit mondtok, benne vagytok? – mondta Anna, és figyelmesen nézett a barátaira, és a haját a szél sodorta.

– Meg kell hogy próbáljuk, fiatalok vagyunk, ezt meg kell tenni – mondta Janka, és Márk is úgy nézett, benne van. A szülők nehezen, de megengedték, hogy a gyermekeik máshol tanulhassanak.

– Ígérem, hogy nem hallotok majd panaszt. Semmi olyat nem teszek, amivel árthatnék – mondta Anna, és megölelte a szüleit.

Végül letelt a büntetés, amit végre kellett hajtani, és már a nyáron mehetnek világot látni, és magukkal vinni a város és az ország jó hírnevét.

– Nem feledjük el, hogy honnan jöttünk! – mondta Anna.

Gémes Adrienn

Kiskunhalasi SzC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma 3/11/6-os tanulója

adri2000skillet@freemail.hu