Fészekrakó

Tóth Zsófia

Fészekrakó

Hogyan látnak minket a főtér madarai?

Réges-régen, amikor még fiatal madár voltam, folyton csak szárnyalni szerettem volna. Egyszer ez be is következett. Eldöntöttem, hogy városokat fogok nézegetni, mielőtt valahol végleg letelepedek.

Először Szegedet repültem körbe, ami csodaszép volt. Utána Kecskemét felé vettem az irányt, s ott emelkedtem a levegőbe. Az is szép volt. Aztán Pestre mentem, nahát, ott valami káprázatos látvány tárult elém.

Épp a Lánchíd fölött lebegtem, amikor megkérdezték a madártársaim, hogy jártam-e már Kiskunfélegyházán. Én még erről helyről nem is hallottam. De akkor már tudtam, hova fogok menni. Elindultam, és estére meg is érkeztem. Akkor még nem sok mindent láttam, csak gyönyörű fényeket, kedves embereket, családokat, gyerekeket. Kerestem egy nagyobb fát, ahol éjszakára meghúzhatom magam. Alig vártam a reggelt, hogy lássam, milyen élmények várnak ebben a városban.

Elindultam körbenézni, és nagyon sok mindent láttam. Láttam meseszép szökőkutakat, szebbnél szebb szobrokat. Volt egy szökőkút, ami nagyon tetszett. Mögöttem egy nagy épület magasodott, aminek a nevét nem tudtam, de nagyon tetszett. Hamar beesteledett. Mivel sötét lett, sajnos el kellett hagynom a csodaszép helyet. Mentem is a fészkembe, és csak vártam, mikor lesz újra reggel.

Reggel föl is ébredtem az emberek kedves hangjaira. Ezután elmentem arra a helyre, amit imádok. Egyszer csak odajött hozzám egy gyönyörű lánymadár. Elkezdtünk beszélgetni. Mondtam neki, hogy szívesen megmutatom a fészkem. Ennek nagyon megörült. Elindultunk hát új, kiskunfélegyházi lakásomba. Útközben beszélgettünk, és nagyon sok mindent megtudtam róla. Hamarosan oda is értünk a Platán sor 42-be.

Nagyon tetszett neki a házam, és el is aludt nálam. Amikor reggel lett, megleptem egy kis friss szúnyogreggelivel, ami nagyon jólesett neki. Majd elvittem egy piknikkel egybekötött meglepetés-repülésre. Azt a napot sose fogom elfelejteni. Aztán mindig csak együtt repültünk mindenhová. Káprázatosan szépek voltak azok a napok! Bemutatott a szüleinek és a testvéreinek, akik nagy szeretettel fogadtak.

Teltek a hetek. Azon gondolkoztunk, hogy össze kellene házasodnunk. A családnak tetszett az ötlet. Kineveztünk egy dátumot, hogy mikorra hívjuk a vendégeket. Csodálatosan szép nap volt! 2 hét múlva reggel 3 tojáska fehérlett a fészekben. Milyen boldogok voltunk! Felváltva ültünk rajtuk, nagyon vigyáztunk rájuk.

Májusban megszülettek a tüneményesen szép apróságok, egy kislány és két kisfiú. Eldöntöttük, hogy egy nagyobb fába költözünk. Az biztos, hogy Kiskunfélegyházán maradunk, mert nagyon sok emlék fűz bennünket ehhez a csodálatos helyhez. A gyerekeknek mindent elmesélünk majd, és az összes helyet megmutatjuk nekik, amit mi is nagy örömmel nézegetünk majd újra meg újra.

Tóth Zsófia 6. a