Az egybegyűlteket Csányi József köszöntötte az önkormányzat nevében az egyik legrégebbi magyar ünnepnapon. Külön köszöntötte az ünnepi szentmise celebrálóját városunkban, dr. Pápai Lajost, a győri egyházmegye nyugalmazott püspökét, aki ebben az évben ünnepli papságának 60. évfordulóját.

– Városunkban két emblematikus szobor van, amely a mindenkori félegyháziak életirányt mutat: Petőfi Sándor felemelt karjával cselekvésre ösztönöz, míg az itt lévő Szent István-szobor leengedett kardjával megállásra, nyugalomra, békességre hív.

Szent István királytól többek között megtanulhattuk azt is, hogy egyensúlyt tudott teremteni a megmaradásért vívott folyamatos harc és küzdelem, valamint a békés időszakok között, ami a gyarapodásához, a nyugalmas építkezéshez nélkülözhetetlen volt, és országunk megmaradt. Fennmaradt a vérzivatarok között több mint ezer éve már.

Ha mostanság körülnézünk közelre és távolra, szinte mindenütt háborúskodást, a felszín alatt fortyogó, kirobbanni készülő agressziót érzékelünk. Ezért én úgy gondolom sokakkal együtt, hogy mostanában – úgy Európában, mint kis hazánkban – a békesség időszakának kellene teret nyernie az emberek, a népek között. Mindenféle szirénhangok ellenében nekünk a békesség mellett kell hitet tennünk! Nekünk, magyaroknak van egy Szent Istvánunk, másoknak nincs. Szent István a mienk. Nemcsak Félegyházán, hanem mindenütt, ahol magyar ember él. Géza fejedelem, mint Vajkot emelte fel újszülött fiát, akiből lett István, aki koronát kapott, végül szentté avatták.

Szent Istvánra államunk alapkövének lerakójaként, országunk megszervezőjeként kell emlékeznünk, olyan kivételes egyénisége, aki a magyar történelem legfényesebb alakjai közé tartozik. Ezt kell tovább adnunk gyermekeinknek. Ez a sors parancsa, amelyet elődeink a szívünkbe, lelkünkbe írtak. Kötelességünk hát erre nevelni az utánunk jövő nemzedékeket is. Szent István uralkodásának időszaka az egyik olyan korszakunk, amely teljes fényében átragyog történelmünkön, mint egy csillag az idő ködfátyolán.

Nekünk ez az ünnep különösen kedves. Egyrészt azért, mert a betelepülők az első fatemplomukat is Szent István tiszteletére szentelték fel, majd 150 évvel ezelőtt felépült ez a két tornyával a város fölé magasodó, impozáns templom, városunk büszkesége, amely szent királyunk nevét viseli, egy igen becses ereklyével. Másrészt, mert mellette találjuk a jelenkor egyik legnagyobb magyar szobrászának, Hunyadi Lászlónak markáns Szent István-szobrát.

Nekünk, félegyháziak, a mai időkben a leeresztett kardú Szent Istvánról kell példát vennünk, aki most a nyugalmat a békességet állítja szembe a dübörgő nyugtalansággal. Mi, XXI. századi félegyháziak, elsősorban az egymás közti megértés, békesség és nyugalom érdekében tehetünk valamit mindennapjainkban. Az egymás közti kapcsolatokban egy mosolygós gesztussal, kicsi udvariassággal is megadhatunk egy nyugodt alaphangot, mert valamennyien látjuk, érezzük, hogy mindennapjainkat áthatja a békétlenség.

Az elmúlt évtizedek alatt városunk épült, szépült, formálódott, és elértük azt, hogy mára talán már jól érezhetjük, biztonságban tudhatjuk magunkat településünkön. A békesség, a nyugalom megteremtődött városunkban, aminek megtartása további fejlődésünkhöz is nélkülözhetetlen. A békességre való ragaszkodás, a hagyományaink tovább éltetése is nélkülözhetetlen. Gyönyörű hagyományaink vannak, amelyekért egyrészt megszenvedtek őseink, másrészt erre építhetjük fel ígéretes jövőnket. 2024-ben fontos dátumhoz érkezünk: 250 évvel ezelőtt küldte el Mária Terézia királynőnk azt a kiváltságlevelet, amelynek birtokában elindult egy virágzó fejlődés, és bár voltak kritikus időszakok, a város szívós továbbélése, élni akarása elérte azt, hogy mára talán már jó félegyházi lakosnak lenni.

Tisztelt Ünneplők! E gondolatokkal kívánok önöknek összefogást, békességet, szeretetteljes lelki épülést Szent István ünnepén, hogy minél jobban érezhessük magunkat Kiskunfélegyházán, szeretett városunkban. Miután ez az ünnep az aratás, az új búzából való kenyér megsütésének az ünnepe, és a katolikus egyház megszenteli az ilyenkor készített kenyeret, szívből kívánom, hogy az előttünk álló időben is minden félegyházi család asztalára kerüljön kenyér – zárta ünnepi beszédét a polgármester.

Ezt követően Hajagos Gyula plébános beszélt az ünnepről, akit ez alkalommal köszöntöttek pappá szentelésének negyvenedik évfordulója alkalmából.

– Nekünk, magyaroknak, ezen a napon kötelező az ünneplés. Kötelességünk megünnepelni magyarságunkat, kötelességünk felnézni Szent István királyunkra. Ma arra a királyra emlékezünk, aki hazát és hitet adott népünknek. És ez a kincs a mi nagy örökségünk. Nemcsak örökségünk, hanem útmutatónk is. Ha visszanézünk a megtett útra, azt látjuk, hogy ez a két érték volt, ami megőrizte nemzetünket, egyházunkat a mai napig. Amikor öröm van a szívünkben, akkor feladatunk is van. Mégpedig az, hogy amit kaptunk, ne tartsuk meg magunknak, ne hagyjuk veszendőbe menni, hanem adjuk át ezeket az értékeket gyerekeinknek, unokáinknak. Ezer év bizonyítja, hogy ez a két kincs – a hit és a magyarság – ami megtartott bennünket. És ha jövőt akarunk, csak ezzel tudjuk biztosítani közösségeinknek, városunknak, országunknak – mondta Hajagos Gyula.

Dr. Pápai Lajos győri nyugalmazott megyéspüspök prédikációjában arról beszélt, hogy az emberből kiirthatatlan az Isten utáni vágy. De az ember keresése mellett elindult egy másik keresés is: Istené. Mert ő is keresi az embert. Felhívta a figyelmet annak felelősségére, hogy a gyermekek ismerjék meg a hitet, és annak fontosságára, hogy ismereteinket mindenkori fejlettségünk szintjén fejlesszük, gyarapítsuk. „Az értelmes felnőtt a hitét is értelmes felnőtt szinten szeretné megélni” – fogalmazott, majd leszögezte: – Én nem aggódom, bízom a fiatalokban! Bízom abban, hogy mindig lesznek, akik mernek igent mondani Krisztus hívására.

A misét aratófelvonulás követte, majd a városháza előtt az új kenyér megszegésével és szétosztásával zárult a megemlékezés.

T. T.

Fotó: Fantoly Márton