– Az autópálya építését megelőzően Somogyvári Ágnes vezetésével folytak már itt feltáró munkálatok. Akkor mintegy 180 régészeti jelenség lett feltárva, a jelenlegi kutatás során pedig már több mint 700 régészeti objektumot találtunk. A meglehetősen gazdag leletanyag többsége az Árpád-korra, pontosabban a XI. század közepétől a XII. század elejéig terjedő időszakra datálható – bocsátotta előre a szakember.

Wilhelm Gábortól megtudtuk azt is, hogy akkoriban egy nagy kiterjedésű falu volt itt, Kiskunfélegyháza jelenlegi határában. Maga a terület szerencsés elhelyezkedésű, jó minőségű szántóföld van a környéken, illetve – ahogy arra az ötös főút közelsége is utal – a korabeli Pest-Szeged út már akkor is itt helyezkedett el.

– Mi mindent rejtett a terület?

– Találtunk például korabeli pénzeket, főként a XII. századból: ezüst dénárokat és tucatnyit III. Béla rézpénzéből. A korabeli életnek megfelelően a településen tervszerűen kialakított nagy karámárkok nyomaira bukkantunk – itt tarthatták az állatokat –, továbbá igen nagy számban tárolóvermeket, és csaknem 40 épületet is feltártunk, ami kifejezetten magas szám. Ezek többségében kemence is állt. A házak egyszerűek, a kemencék agyagból vagy kőből készültek. Ez utóbbiak különösen szépek. A leletanyag igen nagy mennyiségű kerámiát is tartalmaz, előkerültek többek között méretes töredékek főleg cserépbográcsokból. Ezek jellegzetes Árpád-kori edények.

– Mi a legizgalmasabb hozadéka ennek az ásatásnak?

– Maga a település, ugyanis a nyomokból sok minden valószínűsíthető az itt élők életformájáról. Egy 10-15 hektáros falu, kisebb portaelrendezésű tanyaközpont állhatott itt, ami 50-60 családnak adott otthont. Gazdálkodó közösségről van szó, amely mezőgazdasággal és állattartással foglalkozott. Erre utalnak például a karámok, továbbá a szarvasmarha, ló- és juhmaradványok. A házakban jellegzetes berendezési tárgy volt a kemence, és a mintegy háromszor négyméteres lakótér melletti padka, ahol melegedtek és aludtak a család tagjai. A cserépbográcsok két oldalát kilyukasztották, ott madzagot kötöttek rá, és a tűz fölé lógatva főztek benne. Az így készült étkek az étkezési kultúra jellemző elemei voltak a 11-13-ik században. Míg tehát a bográcsban szabadtűzön főztek, a kemencében kerámia edényben készült az étel, vagy egyszerűen a platnin. Innen ered például a hamuban sült pogácsa. A kemence alapját egy kemény sütőfelület – ami tulajdonképpen egy kerámia lap – adta, erre építették fel agyagból a búbot. Találtunk egyébként egy feltételezhető pékműhelyt is, négy kemencével.

– Mi vethetett véget a falu történetének?

– Nem tudjuk pontosan hogyan néptelenedett el a település, de feltételezzük, békésen hagyták el a területet az itt élők. Legalábbis nem találtunk arra utaló nyomokat, hogy ne így történt volna. Talán a föld merült ki, vagy a földesúr telepítette el innen őket… Az viszont bizonyos, hogy 1944 novemberében nagy csata volt a területen. Ebből az időből lőszermaradványokat és néhány gránátot találtunk.

– Mi lesz a feltárt leletek sorsa?

– A munkálatokat a Kecskeméti Katona József Múzeum végzi, a leletanyag – feldolgozás és restaurálás után – a félegyházi Kiskun Múzeumba kerül. Ez a környékben az eddigi legnagyobb felkutatott terület. Terveink szerint március végéig befejezzük itt a feltárást, és megyünk tovább, mert sok még a feltárásra váró terület, ahol beruházás indulna, és tudjuk, hogy leletanyag van.

T. T.

Fotó: Fantoly Márton