A Vasútállomást és a városközpontot összekötő pontosan 1 km hosszú Kossuth Lajos utca a városfejlődés szép példája, annak immár több, mint 200 éve tanúja.

Az 1743-ban újratelepített városban 1823-ban épül meg a városháza, majd 1854-ben a vasúti indóház is felépül, ezzel a Kossuth Lajos utca főutcává válik. Az 1880-as évek elejére már városias utcakép, az utcavonalra kiépített épületek jellemzik. Néhány évtized alatt középületek sora nyer itt helyet: 1880-ban az újtemplom; 1890-ben a honvédlaktanya; 1896-ban a főgimnázium; 1904-ben a tanítóképző; 1911-ben az új városháza épülete.

Borovszky Samu 1910-es leírásában ilyen jelzőkkel illeti az utcát: sétatér, allé, vasúti fasor, vasúti allé. Az utcát tehát az épületek kialakításával együtt dúsan fásították. Vélhetően az új városháza építésének kapcsán született a döntés, hogy a városiasodás lendületéhez méltó egységes fásítással váltsák le a korabeli, bizonnyal eléggé vegyes növényzetet.

Valószínűleg a városközpont felé szűkülő utcaszélesség miatt fásították a vasútállomás és a mai Dankó Pista utca közötti szakaszt több sorban a hatalmasra növő platánfákkal, míg az innen a városközpontig húzódó szakaszt a kisebbre növő, jól metszhető zöldjuhar fákkal ültették be. Az 1910-12 közötti fásítások eredményeként vált ligetes főutcává a Kossuth Lajos utca.

A „nagyutcához” méltó fásításhoz a platánfákat Temesvárról, az akkor híres Niemetz-faiskolából hozzák. A feltehetően magyar nemesítő munka eredményeként létrejött szép fehér kérgű fák idős példányai ma is megtalálhatók a Kossuth Lajos utcán.

2019-ben, a városközpont zöldfelületeinek széleskörű rekonstrukciója során eltávolították a kedvezőtlen körülmények között addigra alaktalanná vált platánfákat. Az utca teljes zöldfelületén automata öntözőhálózat épült ki, a fák alatt pedig egy vegyes, sokszínű, úgynevezett biodiverz növényállományt létesítettek. A fűfélékből, virágos évelőkből, sok tavaszi hagymásból álló növényzet, mint egyfajta természetközeli aljnövényzet biztosít a fáknak új életteret. A fenntartás is a természetben működő „talajéltető” módon történik, megtartva és a talajon helyben „komposztálva” a növények elhalt részeit, amelyek így a fákat is tovább éltetik.