A tarhonya a Hungarikumok gyűjteményébe felvett száraztészta. Egy 18. századi szakácskönyvben említették először és folyamatosan készítették és fogyasztották, elsősorban az alföldi településeken.

A tarhonya az a házi száraztészta féleség, amelyet a félegyházi családok a hétköznapi és az ünnepi étkezésben a legsokoldalúbban készítettek el.

A nyár beköszöntével, amikor bőségesen állt rendelkezésre tojás, a félegyházi tanyavilágban és a városi házaknál megkezdődött a tarhonya készítése és napon történő szárítása. A család egész éves ellátására való előkészület része volt a tarhonya készítés, melyben a család minden női tagja részt vett. A gyerekek és öregek feladata volt a legyek távoltartása a száradó tarhonyától. A forró nyári napokon az egész évre szükséges mennyiséget készítették el, melyet felhasználtak levesbe, egytálételhez, ünnepi ételek köreteként; édesen és sósan is fogyasztották.